A poéta rettentő gusztustalan, mintegy hányingert keltő inszinuációja naiv stílusban, ami a tisztességben megőszült polgármestert éri – elsősorban.
Meleg volt, meleg
Meleg volt, meleg.
Összefeszültek az
izzadt politikustestek,
hogy a buzik ügyében
tanácsot üljenek.
Gyöngyözött a verejték,
az asztalon párajárta kóla,
a főkapitány nem akarta,
hogy a polgármester
azt gondolja róla.
"Mennek ezek a buzik,
mindig csak mennek,
menésükkel hintik a gonoszt
a gyanútlan gyereknépnek" –
mondta a mester,
arcélén polgári tekintéllyel.
A kapitány helyeselt,
meleg maga alig volt,
csak gondolatban keveset:
azt a távoli nyirkos,
borzongtató nyarat,
tán már feloldta az emlékezet.
"Buzeránsok, himpellérek,
nincs helyük miköztünk" –
szőtte a szót szomorkásan
városmentő emberünk.
"Rózsaszín tanga feszül itt,
férfifelsőtesten!" – nyögte,
s közben játékos nyelve
megnedvesítette
csúnya nagy, húsos ajakát.
